Vasvári Pál élete és munkássága


Vasvári PálI. A gyermekkor, az iskolák (1826-1843)

1826. július 14-én született a Szabolcs megyei Tiszabüdön.
Apja Fejér Pál görög katolikus lelkész, édesanyját Méhay Erzsébetnek hívták.
Négy testvére: Ágoston, János, Emánuel (pap lesz), Elek (jogász lesz).
1827-28 - A Fejér család Hajdúböszörményben él, az apa itt lelkész.
1828-tól a család Nyírvasváriban él, az apa lelkész és tanító. Később felvett neve innen ered. Vasvári elemi iskoláit Nyírvasváriban végezte.
1837-43-ig a nagykárolyi gimnázium diákja. Mindvégig kiváló tanuló. Kiemelkedően szorgalmas és tehetséges. Verseket is ír. Tanítja gróf Károlyi József két fiát. „Itt verhetett gyökeret személyiségében a minden csábításon győzedelmeskedő önfegyelem, a magát korlátozni tudó higgadt mérlegelés, a józan megfontolás képessége”.
Vasvári nem kollégiumban lakott, hanem kosztos diákként Szabó Sándorné látta el.
Édesanyja 1843 körül meghalt:
„Hat év előtt, anyám elhunyta után, egyedül indultam a nagyvilágba ........ A történet komoly múzsáját, Cliót választottam második anyámul ...... Ez tanított meg az ős- és újabb kor nagy embereinek elveire.” /Vasvári naplójából/
Mivel kiváló tanuló volt, ő szervezte 1843-ban a végzős diákok búcsúzó rendezvényeit. Innen a Károlyiak anyagi támogatásával (nevelő a családban) kerülhet a pesti egyetemre.

II. 1843-1848 - az egyetemi évek

Az egyetemen előbb rövid ideig bölcsészetet, majd jogot tanult. 1848-ban III. éves joghallgató volt. A fenti naplórészlet szerint a történelem érdekelte legjobban.
A korszak jeles történetírója, Horvát István -székesfehérvári születésű történész- volt rá kezdetben nagy hatással. A történelem számára a kor romantikus szemléletének és a nemzeti öntudat kifejlődésének megfelelően elsősorban példák sora, a hazaszeretet érzését tápláló „tanítómester”. A múlt Vasvári számára is a hazaszeretet és a haladás eszméjének táplálója. Bizonyítékul idézzük a Hazafiság című töredékét.
„Nem a természettől adott érzemény-e? Puszta ragaszkodás a megszokotthoz? A fecskének két hona van: téli és nyári. Talán tökély sok helyen lakhatni, ha sok hazának használhatunk. Liszt itt is szívrázóan játszók, más nemzeteket is lelkesít. Megvan növényben is. Bizonyos éghajlatot szeret, másutt csak teng, nem tudja magát föltalálni. A dudva terem meg mindenütt. A hazafiság ne a földhöz kötött legyen. A föld csak alap. Ha nincs rá ház építve, nem lakhatom rajta. Szabad polgári intézvények szükségesek. Közös jog ege alatt élvezni polgárszabadságot.”

A történelemmel való foglalkozás elvezette őt a politikához is, s politikusként korának legjelentősebb személyiségei közé emelkedett 1848-ban.Történetírói szemléletét mesterén kívül Hegel filozófiája, Cabet utópista szocialista eszméi és Jules Michelet liberális szemléletű francia történész művei és a felvilágosodás racionalizmusa befolyásolták. Ez utóbbiak megismeréséhez Teleki Blanka francia sógora, August de Gerandó segítette hozzá (no meg a francia és a német nyelv ismerete -20 éves korára 3 nyelvet tudott) Bizonyítékul olvassuk el az Irányeszmék c. tanulmányának néhány részletét:
„A nemzet életében különböztessük meg az eszmét a tényektől.
Az eszme megelőzi a cselekvényt minden öntudatos nemzetnél.
Először szülemlik a gondolat, s csak azután következik a tény.
Az ész határoz: a kor csak végrehajt.
Hol az eszmék a tényeket meg nem előzik, ott minden mozgalom csak zűrzavart okoz.
Nemzetmozgalmakban iránytű az ész: csak ez jelölheti ki a biztos utat.
Míg a nemzet kebelében az igazság eszméi meggyőződéssé nem érlelődtek, addig ez
biztos irányban nem haladhat.
Az eszmeforradalom egy egész századdal megelőzte 1789-et.”
/Életképek 1848./
Vasvári fiatal kora ellenére tehát kivételesen tájékozott, nemzedékének kétségkívül legnagyobb tudású alakja.
A naplójában írja:
"Barátaim tudják, miszerint ifjúságom legszebb napjait a könyvtárakban töltém el. . . . Mint jogász első jeles voltam a statisztikából, de azért a statisztika diktáló tanárát egy héten alig láttam egyszer az egyetemen ...., s azért ehelyett az egyetemi könyvtárba mentem, s a történeti könyveket olvasám."
A történelemről tehát az a véleménye, hogy szüntelenül fejlődő folyamat, s az egyetemes történelemnek szerves része a magyar történelem. Ez a folyamat az egyetemes világboldogság felé halad (bár sosem éri azt el teljesen). A világboldogság lényege, hogy minden ember egyenlő, megszűnik a jók és gonoszok évezredek óta tartó küzdelme, s véget ér a zsarnokok uralma.
Sajátos történelemszemlélete mellett, a szaktudomány akkor modern irányzatainak ismerete és integrálása mellett a történelem segédtudományait is megismerte, s egyre jobban felhasználta:”...a történelemtudomány segédeszközeit tanultam, az oklevél-, címer-, és pecséttan, a nemágazat (genealógia) stb. fürkészetem tárgyai lőnek.”
Érdemes megjegyezni, hogy a nyelvészet és a fizika is érdekelte. Nagy hatással volt rá a szabad, bátor szellemű fizikus, Jedlik Ányos is. Emellett ekkor tanult gyorsírást, és vívni is jár.
Miközben tehát készül tudósi pályájára, már-már az egyetemi közélet résztvevője, s az országos politikai eseményeket is figyeli. Rendszeresen olvassa a Budapesti Híradót, a Jelenkort, a Pesti Hírlapot, az Életképeket.
1844-től tagja az Egyetemi Magyar Társulatnak, ezt a Helytartótanács betiltja, de ők Irodalmi Kör néven újjászervezik. Majd belép az Ellenzéki Körbe is (ennek Petőfi és Irinyi József is tagja). Ezek az egyesületek látszólag a magyar nyelvű művelődést szolgálják, valójában a politizálás fórumai, a márciusi ifjak programja, céljai ezekben formálódnak.
Vasvári közvetlen politikai szerepvállalását két tényező akadályozta: az egyetem hallgatóinak tilos volt politizálni, illetve nem volt nemes, tehát nem volt esélye, hogy ténylegesen beleszóljon a politikába, nincsenek ehhez jogai.
A nyilvános szereplés lehetőségét az első műveinek a megjelentetése adta. A Honderű és az Életképek /ekkor már Jókai a segédszerkesztője/ közli első írásait.
1845-ben írja meg (19 éves!) a Kisfaludy Társaság komikus eposz pályázatára A szerelmes bajnok című művét. A pályadíjat Arany János nyeri el előle Az elveszett alkotmány című művével. Az eposz főhőse Pázmán Miska, egy nagyszájú, hősködő nemesifjú, aki szerelmének megnyeréséért Károly (Róbert) királytól kér 3 falut. Ezért részt kell vennie egy lovagi tornán. Itt az álruhában vívó király legyőzi őt úgy, hogy 3 fogát is kiveri, s vigasztalásul megkapja ezért a 3 falut. Vasvári saját korának közállapotait és nemeseinek gondolkodását parodizálja eleven humorú, ma is érdekes művében. Ez idő tájt írja Petőfi A magyar nemes és a Pató Pál című hasonló célú, szellemű verseit.
1847-ben ugyancsak a Kisfaludy társaság pályázatára írja meg a Zrínyi, a költő című életrajzi munkáját, ezért viszont megkapja a 15 aranyban megszabott első díjat.
Ugyancsak 1847-ben kezdi írni Történeti névtár címmel a magyar történelem jeles alakjainak életrajzát. 30-40 kötetre tervezte, de csak az első jelent meg, 4-5 füzetre valóhoz összegyűjtötte az anyagot, de már nem tudta megírni.
Még a forradalom előtti jeles művei közül is kiemelkedik az Irányeszmék című esszéje. Ennek első részei 1848 februárjában jelentek meg az Életképekben.
A történelemszemléletét költői stílusban kifejtő alkotása sajnos ugyancsak töredék maradt. A mű egyik szép részletét (III.) már idéztük, most álljon újabb példaként a XIII. rész, mely a nagy egyéniségek történelmi szerepéről szól:

„Mi az embert tartsuk önsorsa teremtőjének. Nem szükséges őt a természet királyának neveznünk, de hogy önmaga ura, az tagadhatatlan, az tény. Csak tudni kell ezt, és rögtön megszűnt élő gép lenni.”

Vasvári tehát a szépírói és a történetírói pályát is próbálgatta.
Közben 1846-tól Teleki Blanka és Lövei Klára leánynevelő intézetében is tanított. Ez adott számára viszonylagos anyagi biztonságot. Tanítványai 10-14 éves főnemesi leánykák voltak. Rajongásig szerették. Sőt, úgy tűnik, hogy Teleki Blankához is egyre bensőségesebb kapcsolat fűzte. Több volt ez egyszerű rokonszenvnél. Tudjuk, hogy nála ismerkedett meg August de Gerandóval is, akitől cenzúra által tiltott könyveket kapott olvasásra. Így érték újabb szellemi hatások.
1847/48 fordulóján az Irodalmi Kör mellett a Jelenkor című lap szerkesztőségében is szerveződik egy társaság, amely rövid idő múlva áthelyezi tevékenységét a Pilvax (Filliner) kávéházba. Itt már szoros kapcsolatba kerülnek a Petőfi vezette Fiatal Magyarország tagjaival. Nagyon izgatottan figyelték az Itáliából és Franciaországból érkező híreket. Együtt volt tehát a márciusi forradalom vezérkara.

III. Vasvári, a forradalom elismert vezére, a szabadságharc mártír katonája
(1848 március - 1849. július 6).


Vasvári 1848 márciusában és áprilisában válik a forradalom legismertebb alakjává, központi szereplőjévé.
A kortársak írják róla:
Vajda János: "... egy nap alatt az egész ország egyik leghíresebb embere lett, csupán meglepő szónoki képessége által ..."
Kovács Lajos, Széchenyi bizalmasa: "... Vasvárit hallani kell szónoklani, hogy nagyszerűségéről fogalma legyen az embereknek. S ha ő bírja a magyar forradalomra saját jellemének típúsát rányomni, akkor elbújhat előle a francia forradalom nagyszerűsége..."
Jókai Mór: " ifjú, atlétai termet, szép római arcéllel, erős vonásokkal, merész orral, és szelíd kék szemekkel. De mikor beszélt, arca lángra gyulladt, s szónoklatát kezdték Kossuth ékesszólásához mérni." ... "Bálványa volt a fiatalságnak, vezére, lelke a néptömegnek, mely tartalomdús, csengő szózatára ment utána, amerre hívta, s megállt, ahol megállítá".
A február 23-24-i párizsi forradalom hírére Vasvári a Pilvax Kör fiataljai nevében levelet ír a pozsonyi országgyűlés jurátusainak (gyakorlati idejüket töltő joghallgatók): a pestiekkel együtt szervezzenek tüntetést az országgyűlésen tárgyalt reformok elfogadásának támogatására, javasolta azt is, hogy működjenek együtt. A levelet óriási lelkesedéssel fogadták, a válasz azonban eltűnt a postán - a titkosrendőrség mindenről tudott és közbelépett.
Az Ellenzéki Kör Kossuth nevezetes feliratai javaslatának (március 3.) támogatására elkészítette a 12 pont első változatát. Ezt a Pilvax Kör is elfogadta, és lelkesen egyesült is a két csoport.
Az egyesülést kimondó gyűlésen először Vasvári kapott szót:
"Európában remélhetőleg komoly események történnek, s cselekvésre hívnak fel bennünket" - mondta, így folytatta: "A pozsonyi hullám ostromolja Bécset, mi küldjünk utána egy másikat és utánunk fog jőni száz, ezer, vagy ha kell, egymillió .... mert a nép türelmének is van határa! Mi tehát petíciót akarunk, mégpedig hatalmasat, hogy már egyszer legyen meg, aminek lenni kell!
Magunk között pedig teremtsünk egyetértést, összefogást, testvériséget; mert az ember csak addig kicsiny, míg egyedül van."
Végül, a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavának képviseletére szólított fel. Ez Vasvári első szövegszerűen is ismert szónoklata, s már ezzel is hatalmas sikert aratott: valamennyi javaslatát elfogadták: dolgozzák ki véglegesen a 12 pontot, gyűjtsenek országosan aláírást a benne lévő követelések elfogadtatására.
Vasvári a következő hónapokban nagyhatású szónoklataival valóban az ifjúság és az őket támogató tömeg vezérévé, irányítójává válik. Így a bécsi forradalom hírére (március 14-én) Vasvári kezdeményezi a március 15-i tüntetést a Pilvaxban. Ezért lelkesen ünnepelték, s így fejezte be a szónoklatát: ".... esküszöm a szabadság istenére, hogy mindaddíg nem fogok nyugodni, míg a zsarnokság fenéjét gyökerestül ki nem irtottam" . "Esküszünk mi is" - hangzott az ifjak válasza.

Március 15:

Korán reggel Vasvári találkozott a Pilvaxba tartó Petőfivel. Reggel fél 7-kor Jókai lakására indultak. Már ott találták Bulyovszky Gyulát. Itt a 12 pontot a ma ismert formájában fogalmazták meg.
A Pilvaxban találkoztak a többiekkel. Innen indultak az egyetemi karokra. Itt Vasvári ismét beszédeket mondott (az orvosoknál, jogászoknál, bölcsészeknél). Tudjuk, az egyetemek tiltották a hallgatóknak a politizálást. Ezért így érvelt a szónoklatában:

"Ifjú honpolgárok!
Az egyetem slendrián rendszere önöket meg akarja gyilkolni! A tanárok e rideg rendszer szolgalelkű gépei. Azért tilták le önöket, hogy a reformlakomán megjelenjenek. De önök ne hajtsanak az ilyen egyszerű parancsokra. Az orvostanár parancsol tanítványainak az előadás terében, parancsol a kórágynál: de a honpolgári köteleség teljesítésében önöket nem gátolhatja... "

1848. március 15.

A hatás nem maradt el, a tömeg felszaporodott.
Tudjuk, a következő állomás a Landerer és Heckenast nyomda volt. Amíg a gépek nyomtatták a Nemzeti dalt és a 12 pontot, Vasvári újabb beszédet intézett a várakozókhoz. Azt hangoztatta: "el kell hamvadnia mindannak, mit a zsarnokság épített a népszabadság megdöntésére."
A Nemzeti Múzeum előtti gyűlésen valószínűleg nem beszélt. Ám a Városháza erkélyéről ő is szólt a tömeghez. Itt egy 14 tagú választmány tagja is lett. Ez a választmány vitte a Helytartótanács elé elfogadásra a legfontosabb követeléseket: a cenzúra eltörlését, Táncsics szabadon bocsátását és a katonaság beavatkozásának megtiltását fogadtatták el.
Este Vasvári is ott volt a Nemzeti Színházban a nevezetes Bánk bán előadáson.
Március 16-án a Pest városi Rendre Ügyelő Választmány tagjaként a nemzetőrség szervezésében vesz részt.
Március 18-án a választmány néhány tagjával Pozsonyba megy, az országgyűléstől a 12 pont támogatását, székhelyének Pestre történő áthelyezését kérik. Kossuth és Széchenyi egyaránt felfigyel rá.
Széchenyi a naplójában ezt írja róla: "Milyen bájos fiú - Saint Just"!
Március 21-én már ismét Pesten van. Ekkor a Pest városi választmány mintájára a megyei választmány is létrejön - ebbe is beválasztják Petőfivel és Jókaival együtt. Az egyik ülésen büszkén mondja: "... e forradalom békés .... vérrel nem szennyezi magát."
A következő napokban hol a választmányi gyűléseken, hol tömeggyűléseken a készülő törvényekről beszél, szónokol. Amikor hírét veszi, hogy a Horvát Nemzeti Párt a magyar forradalom ellen fordul, azt mondja, hogy meg kell értetni a horvátokkal, "hogy a mi mozgalmunk jelszava nem a nemzetiség, hanem a szabadság, mely mindnyájunk közös kincse leend."
Március 31-én ér Pestre annak híre, hogy az udvar nem akarja a felelős magyar minisztérium felállítását, a Pest megyei Választmány tagjaként kiáltványt fogalmaz tiltakozásul. Ekkor szaporodnak el a vörös szalagot és kokárdát viselők - ők már a köztársaság hívei. Petőfi és Vasvári is az.
Kétségtelen tehát, hogy a forradalmi események meghatározó személyisége. Tömeget lelkesít, de meg is fékezi nemegyszer, ha kell. Így például április 12-én a zsidók kiűzésére készülő tabániakat csendesíti le.
Ezek után érthető, hogy április 14-én az új kormány fővárosba érkező tagjait több tízezres tömeg élén Vasvári fogadja üdvözlő beszéddel. Néhány részlet következzen ebből a klasszikusan felépített, romantikusan szép, gondolatgazdag szónoklatból:

"Tisztelt Miniszter Urak!
A budapesti nép nevében jelentem meg az önök üdvözletére. Nem kaszt, nem párt, nem felekezet bízott meg a feladattal, hanem a nép, mely 160 000 szabad honpolgárból áll.
E nép egész délután várakozék, s ezáltal megmutatta, hogy nemcsak lázongani, hatalmaskodni tud, hanem várni és tűrni is ott, hol azt a körülmények igénylik. A Hunyadiak őskorában Szilágyi Mihály állt a Dunán, s a negyvenezerből álló fegyveres nép megunta a várakozást, s türelemvesztve mondta ki, miszerint a sokaság akarata szent, a nép szava isten szava, s azért éljen Mátyás király!
Most e néptömeg hasonló elszántsággal szentesíti meg önöket, polgártársak! s komoly, de szívből fakadó szóval kiáltja: éljen az első magyar felelős minisztérium!...
...Az idén Budapest lakosai a tettek mezejére léptek; kitörtek a türelem medréből, s hatalmas hullámaikkal megrázkódtatták egész Budapestet, mint tíz év előtt a felbőszült Duna . . . az idén a bécsi bürokrácia és abszolutizmus intézvényei is földre sújtattak és mindazok, mit a zsarnokság 300 éven át épített.
Azt hisszük, e városban a hatalom szót ezentúl csak az említse, ki a nép nevében beszél, és csak akkor említse, midőn magáról a népről beszél.
Mi előkészítők az utat, hogy ti, polgártársaink, tisztelt miniszter urak, e romok felett építtessétek föl a szabadság dicső csarnokait. Forradalmi mozgalmaink éppen egy hónapig tartottak, de a nép úgy tudja magát mérsékelni, miszerint ezen éjen egészen lecsendesül, s holnap már visszatérend a polgári élet magányába. E nép most kezeitekbe teszi a forradalmi hatalmát, s felelősségtekre bízza a nemzet sorsát. Ti egy újjászületett, egy hatalmas nemzet előtt fogtok elszámolni eljárásaitokról. S azért a haza szent ügyét figyelmetekbe ajánljuk."
A beszédből világos: a márciusi ifjak az új kormány, az új hatalom mögé álltak. Többségük hivatalt vállalt a minisztériumokban. Így Vasvári előbb április 30-tól a Belügyminisztériumban, június 15-től Kossuth pénzügyminisztériumában dolgozik titkári állásban. Fizetést is innen kap 1849 márciusáig.
Nincs sok munkája, van ideje olvasni, írni is. Egyetemi tanári állást is kér, de nem kap. Májusban kirabolják a lakását, iratai, feljegyzései jelentős része eltűnik, különösen sajnálta azt a fekete könyvecskét, amibe a forradalom minden eseményét feljegyezte, az utókor számára is pótolhatatlan a veszteség. Jókai feltételezi, hogy politikai indíttatás állt a rablás mögött.
A márciusi ifjak sosem szerveződtek párttá. Vasvári sem kezdeményezte azt. Így a forradalmi napok után (1848 március és április) szét is szóródtak. Mindenki ott vállalt szerepet, ahol leginkább tudta szolgálni az új Magyarországot. Vasvári 1848 júniusában így ír A márciusi ifjúság című cikkében:
"Az idő nem vár, nem kérd senkit. Sebes szárnyakkal repül felettünk. Mi Európa drága pillanatait nem akartuk elszalasztani. A percekben évtizedeket kelle keresztülélni!
A márciusi ifjak fődicsősége az, hogy kebleikben meg vannak érve a szabadságeszmék. Sőt azt hitték, miszerint eljött az idő, melyben az igazság eszméi megtestesüljenek...
Mert minden pártkérdésen felül áll a magasztos szó: nemzetegység!
Ha mi egymás között birkóznánk, ellenségeink kacagnának s bátorságot nyernének.
Megosztatlan ridegséggel kell állnunk, mint a sziklaszál.
Véleménykülönbség lehet, de pártoskodásnak lenni nem szabad!"

1849 augusztusában kezdődő, majd szeptember végéig tartó válságos politikai helyzetben (az udvar biztatására Jellasics katonai támadásának ideje) a Madarász László és József által szervezett Egyenlőség Társulat tagjaként ismét közvetlenül politizál. A helyzetet így jellemzi: "minden pillanatban kabinetkrízis, külellenség, bellázadás, fajdühöngés fenyeget bennünket." Javaslatára a társulat egy "honvédi hadsereg" felállítását kezdeményezi. Ám végül Kossuth nyomására elállnak ettől, ha maga a minisztérium teszi meg ezt a lépést.
Ilyen előzmények után került volna sor Vasvári első toborzó, önkénteseket szervező útjára.
Szeptember 22-én Madarász László és Kossuth tudtával Somogy megyébe indult volna, ám ekkorra már a horvát csapatok Lepsény körül voltak. Így Vasvári csak Székesfehérvárig jutott el szeptember 25-én, majd a magyar hadsereggel a sukorói táborba ment. Innen küldte a Március Tizenötödike című lapnak a következő levelet:

"Velence, szeptember 27. 1848.

Megkísértem néhány vonással jellemezni táborunkat. Fejérvárott tegnap a Velencei-tó mellé vonultunk vissza. Seregünk már ide nehezen akart jőni, s általános a hír, miszerint innen tovább hátra nem fogunk vonulni.. Itt győzni, vagy halni kell!
A csatát fővárosunkhoz vinni nem lenne egyéb, mint felbátorítani ellenfelünket, hogy egész Budapestig feljőni merészkedjék.
Itt, ha vesztenénk, ez csak csatavesztés lenne. Pesten ha vesztenénk, ez országvesztés lenne.
A bátortalan huzavonás, hogy mást ne mondjak, - dúlásnak engedé át a szép dunántúli kerületet: s e veszélynek kitenni fővárosunkat valóságos árulás lenne.
A sereg lelkes és elhatározott.
...
Ma alkalmasint eldöntő csatánk lesz.
Jellasics a fehérvári szőlők közt hozzánk igen közel van.
Táborunk elkeseredett dühvel várja.
Jó vezért e tábor élére, s a horvátok közől hírmondó se marad.
Többet most nem írhatok.
Isten veletek,
Vasvári Pál

U.d. tüzérséget gyakorolja minél inkább a pesti intelligencia. Nem törvény, nem igazság, nem jog dönt már most, hanem az igazság dühös ereje a csatában."

Szeptember 28-án Vasvári Batthyány Lajos miniszterelnök futáraként viszi a hírt a képviselőházba, hogy Jellasics fegyverszünetet kért.
A következő napok, hetek (október eleje) lázas szervező tevékenységgel telnek. A nemzetőrségből és önkéntesekből csapatot szervez, s Budaörs, Bicske, Győr, Pandorf útvonalon haladva csatlakoznak a Jellasics nyomában járó hadsereghez. Tudjuk, hogy ezután a Lajtánál megállt a had, ott várakozott. Innen a gyengén felszerelt, rosszul öltözött felkelőket hazaküldték. Így Vasvári is velük együtt október 18-án ismét Pestre érkezett betegen. Egyelőre tehát le kellett mondania a katonai pályáról. Novembertől ismét a pénzügyminisztériumban dolgozik, s emellett az egyetemen induló "haditanfolyamon" nagy érdeklődést kiváltó hadtörténeti előadásokat tart. Maga így ír erről: "míg a táborban csak egy ember vagyok, itt százakra hatok, s százak kebelében ébreszthetem föl a harci dicsőség és a honszerelem érzelmeit."
1848 decemberének végén Vasvári is elhagyja a fővárost. A Pestre bevonuló császáriak lakásán házkutatást tartanak, iratait elhurcolják. Ezek egy része később a bécsi levéltárban bukkan fel. Neve ekkor már szerepel a kivégzendők listáján. Az első ilyen listát Dessewffy Emil állította össze 1848 novemberében. Az 1849-ben készített újabb listákon a kivégzendők közt tartják számon a császári csapatok tisztjei, hivatalnokai.
Pestről előbb Kecskemét, Nagykőrös, Makó és más alföldi településekre megy: toboroz, lelkesít - igen eredményesen.
Január közepén érkezik Debrecenbe, s jelentkezik a pénzügyminisztériumban. De már 16-án több társával beadványban fordul Kossuthhoz, engedélyt kér arra, hogy a Tiszántúlon gerillacsapatokat toborozzanak. Még ezen a napon meg is kapják a nyílt rendeletet, mely szerint az általuk toborzott csapat vezetőivé is választhatók, a kormány pedig vállalja az alakulatok felszerelését.
Február 12-én már egy 500 fős csapata van Nagyváradon. /Nagyszalontán is toborzott. Vajon találkozott-e az ottani jegyzővel - Arany Jánossal?/ A csapat Rákóczi nevét veszi fel. Vasvári szerint: "Ő alatta küzdöttek apáink a magyar szabadságért..." majd így folytatta "szózatát": "a nemzetnek választania kell a szabadság és halál között. De ha e kettő közt választani kell: vagy minket ölnek le, vagy mi öljünk, akkor szentség hóhérnak lenni, s legyilkolni a zsarnokság bérlett lakóit!"
A szabadcsapat felszerelése ügyében többször járt Debrecenben. Az egyik alkalommal találkozott még Teleki Blankával. Lövei Klára feljegyzése szerint tőle kapta a csapat a piros zászlóját, melynek egyik oldalán "Óh ha te élnél Rákóczi!", a másik oldalán "Hazádnak rendületlenül" felirat volt olvasható.
Május 27-én egy érdekes beadvánnyal fordul Szemere Bertalan miniszterelnökhöz. Ebben javasolja egy, a szabadságharcba beavatkozó oroszok elleni keresztes hadjárat meghirdetését, illetve azt, hogy "az állam által föld adassék azoknak, kik magukat a haza védelmében kitüntették". Úgy gondolta, hogy erre a kincstári birtokokat és hazaárulók birtokait kellene felhasználni.
Közben többször kérvényezte, hogy a harcok, a végveszély multával visszatérhessen történészi foglalkozásához: "választott szakpályámon legtöbb szolgálatot remélek tenni hazámnak, főleg, ha a háború csillapodik."
Vasvári utolsó publicisztikai írásai az ekkor már Jókai által szerkesztett Pesti Hírlapban jelennek meg. Így például június elején Naplómból című jegyzete. Ennek záró sorai jóslatként hatnak: "Én is ott járék a viharos események közt, mint Plinius egykor a Vezúv hegy tűzokádásánál, a természet roppant tüneményét vizsgálva, hogy azt az utókornak leírja ... s így az utókorról gondoskodott, s a lávatömeg eltemette őt."
Vasvári június és július fordulóján tért vissza a Rákóczi szabadcsapathoz.
Utolsó fennmaradt töredékében írja:
"A csatatér színhelyére jöttem a három hónapos betegeskedésem után, hogy ha halnom kell, együtt haljak meg beteg hazámmal, vagy ha a hon felgyógyul, engem is gyógyítson fel az öröm, melyet ekkor élvezendek. Itt járok a nagyszerű látvány piacán; vizsgálom a haza embereit, és gondolkodom...
A csapatát a román felkelők ellen indítják Bánffyhunyadról. Bem ugyan június végén elrendelte, hogy a nagyobb veszély, az orosz csapatok ellen kell összpontosítani a katonai erőt. Nem tudjuk, hogy miért nem jutott el ez a parancs Vasvári alakulatához. Így aztán július 6-án a hegyekbe, a felkelők ellen induló csapatot Marisel (Havasnagyfalu) térségében gyűrűbe fogják a románok. A csatában Vasvári elesett. A három század élén őrnagyi rangban szolgáló Vasvári katonái ugyan áttörték a gyűrűt, ám vezetőjük az ágyúik mentése közben halálos fejszecsapástól bukott el, majd lándzsával is átszúrták.
Haláláról sokáig - akár Petőfiéről - bizonytalan hírek voltak csak. Teleki Blanka és Lövei Klára a helyszínen is jártak, de a csata színhelyére a falu lakosai közül senki nem merte őket felkísérni, még mindig féltek a felkelőktől.
Ezután több mint 30 év telt el, mire az emlékiratok és levéltári adatok alapján kutatni kezdték először Vasvári pályáját. Érdekes, hogy az elsők között Prohászka Ottokár idézte pályáját, emelte példaképpé önzetlen hazaszeretetét.

Vasvári Pálról írták:

Jókai MórAz a nő, aki együtt jön velem

ERDÉLY MÁRCIUSAAz 1848-as forradalom emléke az erdélyi irodalomban

Vasvári Napok Erdélyben

Cselényi István Gábor: Vasvári Pál öröksége

Daday Gábor: Vasvári sírja nyomában